Hőhidak

Először próbáljuk meg tisztázni mis is az a hőhíd. Különböző helyeken sokféle megközelítésben, eltérő meghatározásokat lehet erre találni. Induljunk ki abból, hogy a családi ház belső tere (lakótér), és a külső tér között hőmérséklet különbség van, témánk szempontjából elsősorban a téli hőmérséklet különbség a fontos. Ilyenkor a családi ház belső léghőmérséklete jellemzően 20-22 °C, a külső pedig – 10 °C. Ez az épület külső térelhatároló szerkezeteinél ~ 30 °C hőmérséklet különbséget jelent. Hőmérséklet különbség esetén mindenképpen a két oldal között hőáram alakul ki, a szerkezet hőszigetelésével csak ennek a hőáramnak a nagyságát tudjuk szabályozni. Ez a hőáram egyúttal azt is eredményezi, hogy a homlokzati szerkezetek belső oldalán a felületi hőmérséklet alacsonyabb lesz mint a belső léghőmérséklet. Minél jobb a szerkezet hőszigetelése, annál kisebb lesz ez az eltérés. Hőhídnak a homlokzati térelhatároló szerkezeteknek azt a részét tekintjük, ahol ez a szerkezeten belüli hőáram nagyobb mint a környezetében. Ez azt eredményezi, hogy az ilyen helyeken a belső felületi hőmérséklet alacsonyabb lesz mint a környezetében. 3 °C felületi hőmérséklet eltérés már kockázatos. Ahol alacsonyabb a felületi hőmérséklet ott fennáll a párlecsapódás veszélye. Ennek az az oka, hogy a belső levegő pillanatnyi abszolút páratartalma egy adott érték, a telítési páratartalom egy olyan állandó, amely azt az értéket mutatja, hogy adott hőmérsékleten a levegő hány gramm vízgőzt tud tartalmazni. A relatív páratartalom azt az értéket mutatja, hogy a pillanatnyi páratartalom hogyan viszonyul a telítési páratartalomhoz. Ha ez az érték átlépi a 100%-ot, vagyis a telítési páratartalmat, akkor a pára kicsapódik. Ilyen jelenség például amikor télen a szemüveges ember bemegy egy fűtött lakásba, és bepárásodik a szemüveg. A pára lecsapódása azért veszélyes, mert mert a nedves felületen megjelenhet a penész.

Nézzük milyen hőhidak alakulhatnak ki.

Ha a részleteket nézzük, akkor a falazat készítésénél már a falazó habarcs, és a falazó anyag hőszigetelő képessége is eltér, még hőszigetelő habarcs esetén is. Ez azt jelenti, hogy a falfelületen belül a habarcs rétegek kisebb hőhidakat eredményeznek. Ebből következik, hogy a túl vastag habarcsréteg, és a törött téglák beépítése rontja a falazat hőszigetelését. Természetesen a habarcs vastagságánál a gyártói előírásokat is figyelembe kell venni.

De tekintsük az általános falfelületet megközelítőleg homogénnek. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a falazat geometriai alakja olyan, hogy az eredményez hőhíd jellegű hatást. Ha összehasonlítunk egy alaprajzilag külső sarok jellegű helyet az általános falazattal, kiderül, hogy általános helyen a hőáramhoz tartozó felületek megegyeznek kívül, és belül, míg a saroknál sokkal nagyobb külső felület tartozik egy kicsi belsőhöz. Ennek eredménye az, hogy a falsarokban hidegebb lesz a belső falfelület.

falsarok

A hőhidak ismertebb formáinál a homogénnek tekinthető falazat valamilyen gyengébb hőszigetelő képességű szerkezettel (jellemzően monolit vasbeton) szakítjuk meg. A hőhidak leggyakoribb formáit az alábbi rajz mutatja. (B: belső oldal; K: külső oldal)

hohidak

Az 1; egy általános födém csatlakozás, a 2; egy térdfal koszorú, a 3; egy homlokzati erkély. Ezek közül az utolsó a legrosszabb helyzet, mert ez nem csak anyagában, hanem geometriai formájában is hőhíd helyzetet teremt. A cél az, hogy tervezés során a hőhíd környezetében is az általános falazatnak megfelelő hőszigetelő képességet érjünk el. Nem elegendő, hogy az általános homlokzati hőszigetelést átvezetjük a hőhíd előtt! Egyszerűbb esetekben elegendő egy megfelelő vastagságú hőszigetelő réteg beépítése, az komolyabb problémát azok a helyzetek jelentik, ahol a belső födémszerkezet a homlokzaton kívül is folytatódik. Erre már léteznek olyan modern szerkezetek is amelyek a statikai követelmények kielégítés mellett képesek a hőhidak megszakítására is.

Címszavak: , , , , , ,