Falazási hibák

A falakkal kapcsolatban az építtetőknek a leginkább szembetűnő probléma az elhelyezkedés szokott lenni. Ezzel arra gondolok, amikor a helyiség mérete nem egyezik meg a tervvel. Ilyenkor jönnek esetleg ráadásnak a nem párhuzamos falak, nem merőleges sarkok. A probléma általában az építtető számára a burkolás idején szokott tetőzni, amikor felvetődik a kérdés, hogy mihez igazítsuk a burkolat kiosztását. Ezek a problémák általában a nem megfelelő kitűzésre, annak mellőzésére, vagy a kitűzéshez nem igazodó kivitelezésre vezethetők vissza. Ezen kívül még nagyon sokféle hiba fordul elő falazatoknál.

Geometriai problémák

A bevezetőben leírt hiba is ebbe a csoportba tartozik, de gyakran találkozunk a csoportba sorolható egyéb problémákkal is. Egyszerűen ellenőrizhető, hogy a falazat kellően sík, és függőleges legyen. Ezek az eltérések kisebb mérték esetén a vakolattal eltakarhatóak, de ez többlet anyagfelhasználást, és ehhez kapcsolódó többlet munkadíjat jelent (amennyiben más vállalkozó végzi a vakolást, mint a falazást). Előfordul, hogy a nyílások helyét hagyják ki rossz helyen, vagy esetleg megfeledkeznek egy nyílásról. Ezeket a hibákat már csak bontással lehet korrigálni, ha időben észre veszik akkor egyszerűbben, ha csak a födém elkészülte után, akkor viszont már az utólagos nyílásbontás szabályait kell alkalmazni. A családi házak mérete alapján általában nem szükséges kiviteli tervet készíteni, illetve amikor kötelező lenne, akkor is igyekeznek megspórolni, ezért réteges falszerkezetnél (amikor a teherhordó falazatra külső hőszigetelő, vagy egyéb burkoló réteget rakunk) gyakori hiba, hogy negatív falsarok mellé helyezett nyílásnál nem veszik figyelembe a külső rétegek vastagságát. Ezáltal a nyílászáró mérete, és a külső burkolat vastagsága nem fog megfelelően találkozni.

 

Technológiai hibák

Ha egy falazás minőségét technológiai szempontból is ellenőrizni akarjuk, akkor az elsődleges viszonyítási alap, a gyártó által kiadott technológiai utasítás. Ennek új tégla típusoknál különös jelentősége van. A példa kedvéért, ha megnézzük a falazó elemek függőleges fugáival kapcsolatos előírásokat:

  • eredetileg a teljes függőleges fugát ki kellett tölteni habarccsal
  • megjelentek olyan téglafajták, ahol az egymás mellé rakott téglák oldalán egy – egy horony pár volt, és csak ezeket kellett kiönteni habarcs dugóval
  • megjelentek azok a téglák, amelyeknek csak a két homlokzati síkja mellett kellett egy – egy habarcs csíkot húzni
  • végül megjelentek a nútféderes téglák, amelyek szárazon csatlakoznak egymáshoz

Ezek alapján látható, hogy ilyen esetekben néha a korábbiaktól jelentősen eltérő, vagy akár ellentétes eljárásokat kell alkalmazni.

Ettől függetlenül általános szabály, hogy a falazat elemeit kötésben kell rakni, ami azt jelenti, hogy a függőleges fugák nem eshetnek egymás fölé. Ennek a szabálynak egy speciális esete a falsarkok, illetve „T” kapcsolatok kialakítása, ahol szintén ki kell alakítani a megfelelő kötéseket. A szabály betartása átalakításoknál, bővítéseknél a legproblémásabb. Ilyenkor a meglévő falazatnál véséssel kell kialakítani a csorbázatot, ami lehetővé teszi a régi, és új szerkezet megfelelő csatlakozását. Ha ezt a szabályt nem tartják be, az határ terhelésig kihasznált szerkezet esetében teherbírási problémákat is okozhat, de minden esetben fennáll a veszélye, hogy megjelenhet a repedés a vakolaton. Ilyen esetekben a festéskor a glettelésbe helyezett üvegszövet csak tüneti kezelés, ami csak kitolni tudja az újbóli repedések megjelenését. A falazás minősége szempontjából nagyon fontos a falazó habarcs, illetve ragasztó anyag minősége. Figyelni kell arra, hogy a tervben, illetve a technológiai leírásban szereplő anyagot használják, és a megfelelő vastagságban. Ha a sorok hullámosak, az feleslegesen sok habarcs, ragasztó felhasználását is jelenti. A nem megfelelő minőségű, vagy vastagságú habarcs azt jelenti, hogy a kész falazat hőszigetelési, vagy teherbírási szempontból nem a kívánt minőségű lesz. Ne felejtsük el, hogy a falazó habarcsoknak rosszabb a hőszigetelő képességük, mint a modern falazó elemeknek! Ezek alapján a a sok törött,faragott tégla a falazatban szerkezetileg, és hőszigetelés szempontjából egyaránt rontja a falazat minőségét. Oda kell figyelni arra is, hogy a falazáshoz a technológiának megfelelő felület előkészítést alkalmazzunk. A modern tégláknál ilyen lehet a pormentes, előnedvesített felület. Erre a kötőanyag megfelelő tapadásához, és a kötési folyamathoz van szükség. Ha ezt nem biztosítjuk, az ismét a falazat szilárdságát rontja.

Régi épületeken látni néha olyan homlokzati falazatot, ahol a vegyes maradék falazó anyagból soronként váltva falaztak (pl: kisméretű tégla, és a B30). Ennek főleg hőszigetelési következményei lehetnek, és ez nem a hőveszteség szempontjából a legrosszabb, hanem, hogy az eltérő hőszigetelés miatt a belső felületen sávosan fog szürkülni a festés.

A válaszfalaknál is hasonló szabályokat kell betartani, de ott még azt is tudni kell, hogy a válaszfal a teljes merevségét a beékeléssel nyeri el, ami azt jelenti, hogy a legfelső sor fölött ék alakúra faragott tégla darabokkal befeszítjük a padló, és a mennyezet közé.

 

Címszavak: ,