Mennyezetfűtés álmennyezetben, hibásan szerelve

Általunk tervezett családi ház építtetője már a tervezés elején megemlítette, hogy mindenképpen gipszkarton álmennyezetet akar, mivel nem bízik a vakolt mennyezet tökéletes sík kivitelezésében. Szintén építtetői elképzelés volt a geotermikus fűtés alkalmazása. A geotermikus rendszerek közös jellemzője az alacsony hőmérsékletű fűtőközeg. Ennek megfelelően gyakori a felület fűtés alkalmazása, vagyis a padló, fal és mennyezet fűtés valamely kombinációja.

A konkrét épületen a gépészeti számítások eredményeként az jött ki, hogy a szükséges fűtő, illetve hűtő felület biztosításához a mennyezetet is be kel csövezni, tehát az álmennyezetbe is kell csöveket szerelni. Erre a célra már többféle, kipróbált, minősített megoldást dolgoztak ki, de ezek viszonylag költségesek. Létezik például az álmennyezet bordázatához illeszkedő acéllemez tábla, illetve a gipszrostlap. Mindkettő úgy van kialakítva, hogy hosszanti, párhuzamos hornyok vannak benne, amikbe csak bele kell pattintani a fűtőrendszer csöveit.

A kivitelező a „drága” rendszerek helyett ajánlott egy „kipróbált”, és olcsóbb megoldást az építtetőnek, amit anyagi okokból el is fogadtak. Építtető ezt a kérdést csak a gépészekkel egyeztette. Kivitelezéskor kiderült, hogy a gépész kivitelező a következő elrendezést találta ki:

  • A mennyezeten elkészíti az álmennyezet tartóbordáit, 60 cm tengelytávolsággal
  • Erre a tartóbordázatra rögzít egy réteg 12 mm vastag gipszkartont, amibe előzőleg kézi felsőmaróval hornyokat mar
  • A kialakított horony rendszerbe bepattintja a fűtő / hűtő rendszer csöveit
  • Alulról egy újabb réteg 12 mm vastag gipszkartonnal zárja a rendszert.

A műszaki ellenőrzés során kiderült, hogy a kialakításnak a következő problémái vannak:

  • A gipszkarton gyártók a függőleges falburkolatoknál 60 cm körüli borda távolságot írnak elő, mennyezeten viszont az előírás 40 cm tengelytávra csökken!
  • A gipszkarton lapok merevsége addig biztosított, amíg mindkét felületükön a papír réteg sértetlen. Amikor a gipszkarton táblát darabolni kell, az egyik felületén a papír réteget megvágják, és egyszerűen ellentétes irányban megtörik a panelt. A horonymaróval nem csak a papír felületet, hanem a gipszréteg nagyobb részét is átvágták, mintegy 15 cm sűrűséggel. (Itt jegyzem meg, hogy hasonló módszerrel, csak sűrűbben bemarva, gyártanak olyan panelokat, amelyek cső felülették is görbíthetők) Ezzel természetesen a panelnak a hornyokra merőleges merevsége teljesen megszűnt.
  • Mindezek betetőzéseként „természetesen” a hornyokat a tartóbordákkal párhuzamosan alakították ki.
  • Az így kivitelezett álmennyezeti rendszerben a záró gipszkarton rétegnek, amire a gyártó is 40 cm bordatávolság mellett garantálja a saját súlyának megfelelő hordását, 60 cm bordatávolság mellett, a fölötte lévő réteg súlyát is el kellett bírnia. Mivel a terhelés a fesztáv négyzetével arányos, ennek a panelnak a terhelése 4,5 szerese a tervezettnek!

Ezek után természetesnek tekinthető, hogy az álmennyezet, amit az építtetőt tökéletes síknak remélt, a 60 centinként elhelyezett bordák között helyenként több mint 2 centit hajolt be.

Az eredmény azt igazolja, hogy ha bármely rendszerben egyedi kialakítást terveznek, akkor azt minden szempontból alaposan át kell gondolni. A rendszer minden eleme, és minden érintett szakma szempontjából meg kell vizsgálni! A speciális rendszer elemek alkalmazása általában magasabb költséggel jár, viszont a gyártónak garanciát kell vállalnia arra, hogy a kidolgozott rendszer minden szempontból alkalmas a feladat ellátására.

Címszavak: , , ,