Faszerkezetek befülledése

A probléma leginkább régi épületek átalakításakor jelentkezik, és előfordul, hogy már a tervezés szintjén is hibás az elképzelt koncepció. A fa a legtöbb építkezésen használt szerkezettől  eltérően élő anyag, ennek megfelelően a tulajdonságai is különlegesek. Ha egy fa elemet zárt térbe helyezünk, és ott nedvesség férhet hozzá, akkor számítani kell a gombásodásra, korhadásra. Természetesen egy átlagos épületnél, családi háznál feltételezzük, hogy a belső tér a csapadéktól védett, száraz környezetet biztosít. Nem szabad azonban megfeledkezni két esetről. Az egyik az esetleges beázás, ami akár egy darab cserép törése miatt is bekövetkezhet. Egy beázás eredményeként az alatta lévő szerkezetek szakaszosan, rejtett hiba esetén hosszú idő alatt ismétlődően kapnak nedvességet. A másik eset a pára lecsapódás, ami bekövetkezhet hibásan kialakított rétegrend, hőhíd, vagy egyéb okokból is. Ha ez a nedvesség nem tud eltávozni a szerkezetből, akkor ott elkezdődik a faanyag romlása. A helyzetnek egy speciális példája a talpszelemenek felfekvése a vasbeton koszorún. Ez szintén védett helyen van, de a pára hozzáférését nem tudjuk kizárni. Ez annyiban speciális helyzet, hogy itt a beton lugossága fogja tönkretenni a faanyagot. (Természetesen ebben az esetben nagyon hosszú időtartamokról beszélünk)  A régi mesterek ennek kivédésre alkalmazták elválasztó rétegként a bitumenes lemezt a talpszelemen alatt, mai kizárja a közvetlen kapcsolatot a beton és a faanyag között. Napjainkban sok ács nem foglalkozik ezzel a részlettel, de érdemes felhívni a figyelmüket, mivel minimális költséggel lehet hosszútávú biztonsághoz jutni.

A faszerkezet befülledésének két leggyakoribb példájával a régi fafödémes épületeknél, illetve bitumenes zsindely fedések alatti tetőszerkezeteknél találkozhatunk.  Mindkét esetben az alapvető probléma a hibás rétegszerkezet, a kiszellőztetés elhagyása, miáltal a fába kerülő nedvesség nem tud kiszáradni.

A fafödémek esetében a a rábetonozással kezdődik a probléma. Amikor van egy régi, fafödémes épület, és a tulajdonos úgy dönt, hogy a födém fölötti teret is hasznosítani akarja, gyakran döntenek úgy, hogy egyszerűen rábetonoznak, ami a statika, mind pedig  a faanyag egészsége szempontjából veszélyes.  Egy konkrét történet amivel idén év elején találkoztam:

A ’70-es években épült családi ház tulajdonosa úgy döntött, hogy a tetőteret is szeretné hasznosítani. Az épület adottságai olyanok voltak, hogy ehhez nem volt szükség építési engedélyre, de ennek ellenére úgy gondolta, hogy megnézeti az épületet, vizsgáljuk meg a tetőtér beépítés vonzatait.  A helyszíni szemlén elmondta, hogy tudomása szerint a zárófödém (a legfelső lakószint és a padlás közti födém) faanyagú. Felülről a padláson csak a beton aljzat volt látható. Látszólag semmi nem utalt problémára, de javasoltam egy feltárást, hogy megállapítsuk a tényleges helyzetet. Egy tenyérnyi beton feltörése után kiderült a rétegrend:

Az igazi probléma a feltárás helyén látható fa állapota. A fa felülete teljesen korhadtnak látszott, ez alapján bármilyen további munka megkezdése előtt javasoltam a teljes beton réteg, és salakfeltöltés eltávolítását. Az eredmény az alábbi képen látható.  dsc06653

A valóság sajnos még a látványnál is rosszabb volt, a fagerendáknak gyakorlatilag a teljes felülete oly mértékben korhadt volt, hogy bármely ponton egy szál drótot 5 cm mélységig ellenállás nélkül lehetett beletolni. A hiba tényleges eredetét, hogy már a tervezés is hibás volt, vagy csak a kivitelezés, esetleg egy későbbi átalakítás, az már nem kideríthető, de a folyamat viszonylag jól átlátható. Az alsó oldalon a meleg belső tér felől a szerkezet a belső tér páraterhelésének volt kitéve. A külső, hideg oldalon nem volt hőszigetelése, ráadásul a beton  kéreg páratechnikailag a szerkezetet lezárta. Ez az elrendezés az egyébként nagy teherbírású födém teljes tönkremenetelét okozta. Az eredmény a födémcsere szükségessége. Tudni kell, hogy egy ilyen födémcsere építési engedély köteles, és legalább statikus tervező számítások, esetenként szakértői vélemény kötelező! A feladatot nehezítette, hogy a fafödém egy több mint 6 méter fesztávú áthidalóra támaszkodott, ami alatt végig homlokzati nyílászáró van beépítve. Ez alapján olyan födémszerkezetet kellett választani, ami nem nehezebb az eredetinél (a tulajdonos természetesen nem akart ismét fafödémet).

A bitumenes zsindely fedések esetében hasonló a helyzet. A szerkezetek páratechnikai méretezésének  alapelve, hogy a rétegek páratechnikai ellenállásának a hideg oldal felé haladva csökkennie kell.  A bitumenes zsindely esetében pont a külső, leghidegebb részen helyezünk el egy teljesen párazáró réteget (hasonlóan az előbbi fafödém beton kérgéhez, bár a bitumenes lemez párazáróbb mint a beton) . Ilyen esetben a rétegrendet úgy kell kialakítani, hogy a párazáró réteg alatt legyen egy kiszellőztetett légréteg. Ha ezt jól alakítjuk ki, akkor alkalmas lesz a feltorlódó páratartalom levezetésére. Erre akkor is gondolni kell, ha egy régi szabvány palafedés felújításaként fektetnek a palára bitumenes zsindelyt, bár a palatető is erősen lezárja a párát, de a bitumenes lemez ezt a helyzetet “tökéletesíti”.  Ehhez azt tenném hozzá megjegyzésként, hogy a palatető felújítását ráfektetett bitumenes zsindellyel csak legvégső kényszermegoldásnak tekintjük. A régi palafedés azbeszt tartalma miatt veszélyes hulladéknak minősül. Egy ilyen felújítással egyrészt megtartjuk az épületen a veszélyes anyagot, másrészt a bitumennel összedolgozva nehezítjük a későbbi mentesítés  elvégzését.  Mellesleg azt sem szabad elfelejteni,. hogy a komolyabb bitumenes zsindely gyártók a több évtizedes garanciát csak azzal a feltétellel vállalják, ha a kiszellőztetés korrekt módon megoldott.

Címszavak: , , , , ,

1 Response to "Faszerkezetek befülledése"