A családi házak leggyakoribb fedését, a cserépfedést a kiselemes fedések közé soroljuk. A kiselemes fedésekkel szemben támasztott követelmény a szabvány úgy határozza meg, hogy tetőcserép alsó felén annyi nedvesség jelentkezhet, amennyi természetes módon párolgással maradéktalanul eltávozhat, és ideiglenes jelenléte nem okoz károsodást az alatta lévő szerkezetben. Gyakorlati szempontból ez annyit jelent, hogy a cserépfedésen kisebb mennyiségű porhó, vagy permet átjuthat, de csak olyan mennyiségben ami az alatta lévő szerkezetről elpárolog, annak károsítása nélkül. Egy üres padlás esetében ez megengedhető, de beépített tetőtérnél pár problémát jelent. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki az alátét héjazatokat. Családi ház esetén elterjedt változata az alátét fólia. Ennek szokásos beépítési módját mutatja az alábbi vázlat.

Ahogy a rajzon látható a szarufákra fektetett fóliát egy ellenléccel rögzítik, és arra szögelik a cserépléceket. Ez az elrendezés azt feltételezi, hogy a cserép lécezés előtt készült tervek már tartalmazzák az alátét fóliát. Napjainkban már a beépítetlen padlásoknál is a legtöbb esetben rászánják a pénzt az alátét fóliára, de ez nem műszaki előírás, és gyakori, hogy az alátét fóliák megjelenése előtti padlást szeretnének beépíteni. Ilyen esetekben felmerül az alátét fólia pótlásának szükségessége. A kérdés akkor különösen sarkalatos, ha egyébként a tető szerkezet módosítása nem szükséges, vagy akár a beépítés a padlásnak csak kisebb hányadát érinti. Az ábrázolt rétegrend teljes kialakítása azt feltételezné, hogy a cserépfedést, a lécezéssel együtt teljes felületen vissza kell bontani, és a fóliázás után újra kell rakni. Ez önmagában sem kis munka, de a költségekhez azt is hozzá kell számolni, hogy a lécezés nagyrészt kidobható, nem visszaépíthető. Mindannyian tudjuk, hogy az építkezők anyagi lehetőségei jellemzően korlátozottak, ezért igyekeznek minden fillért megfogni. A probléma megoldására létezik egy utólagos fólia beépítési módszer, ami az új beépítéssel ugyan nem teljesen egyenértékű, de azért elég jó védelmet nyújt a belső szerkezeteknek. Ebben az esetben a fóliát a szarufák közé erősítik, a szarufa oldalára szögelt cseréplécekkel.

A kivitelezéskor figyelni kell arra, hogy a fóliát a toldásoknál lejtés irányban minimum 10cm átfedéssel kell elhelyezni, és az alsó végén a csurgalék vizet a szabadba kell vezetni. Ennek pontos módja az eresz kialakítás részleteitől függ. Emellett ne felejtsük el azt sem, hogy ellenléc hiányában csak egy nagyobb belógással lehet az átszellőztetéshez megfelelő légréteg vastagságot kialakítani.

Az utólagos fólia beépítés szempontjából a másik érdekes helyzet, amikor korábban megépült tetőtér beépítések energetikai korszerűsítését tervezik. Tetőtér beépítés esetén a jól megtervezett tető rétegrend belső oldalán, közvetlen a belső burkolat alatt egy párazáró fóliát helyezünk el. Páratechnikai szempontból ez biztosítja azt, hogy a belső légtér páratartalma ne juthasson a szerkezetbe, mert ott lecsapódva rontaná a hőszigetelő képességet, és beázás jellegű hatása lenne. Energetikai szempontból talán ennél is fontosabb, hogy ez a réteg biztosítja a szerkezet légzárását. A korai tetőtér beépítések esetén ez a réteg jellemzően agrofóliából készült, általában egyszerű átlapolással. Így a fólia nem ad megfelelő légzárást, különösen ha az anyaga már elöregedett.

A tetőtér hőszigetelésének javításához hozzá kell férnünk a szigetelés réteghez. Ez két irányból képzelhető el: belülről, vagy kívülről. A döntés előtt érdemes mérlegelni a járulékos költségeket. Meg kell vizsgálni a tetőtér eredeti kialakítását, illetve azt, hogy mi a szándékunk a belső elrendezéssel. Ha belülről bontjuk ki a felületet, az minimum a teljes belső újra burkolást, és festést jelenti, úgy, hogy az elbontott burkolat anyagát nem tudjuk újra felhasználni. Ez még fokozódhat is, ha a tetőtér beépítés a ’70-es években, vagy korábban készült. Akkor jellemző volt a ritkított deszkázat alapfelületen készített stukatúr vakolat. Ilyenkor a deszkázat folyamatos volt, és a válaszfalakat alá építették. A deszkázat elbontása hatással van a válaszfalakra, és ezt előre nehéz megmondani meddig terjed, és további áttételes hatásai is lehetnek, például a villanyszerelés vezetékezésére. Ha kívülről bontunk, akkor a cserép nagyrészt visszarakható, de a korábban említetteknek megfelelően a cseréplécet cserélni kell, és átmenetileg a tetőtér csapadék védelem nélkül marad. Az előnyei közé tartozik, hogy kialakítható egy a mai műszaki színvonalnak megfelelő alátét héjazat, és a hőszigetelés növelése nem csökkenti a belső teret. a külső megközelítés esetén felvetődik a belső oldali párazárás felújításának, rendbetételének kérdése. Kívülről ez utólag nem tudjuk a belső burkolat külső felületén végigvezetni, nem tudjuk a szarufa belső oldala alá fűzni. Az megvalósítható, hogy a fóliát kívülről a belső burkolat külső felületére fektetjük, és körül vezetjük a szarufa külső kontúrja mentén. A párazárást megfelelően biztosítjuk, de az így becsomagolt szarufát a befülledés veszélye fenyegeti. A szarufát egy olyan párazáró fóliába csomagoljuk, ami a hideg oldalon lezárja, de a belső oldal felől nyitott, így pára lecsapódást eredményezhet. Erre a problémára a Dörken kínál egy megoldást. Kifejlesztették a rugalmas S_d étrékkel rendelkező fóliákat. (DELTA-NOVAFLEXX, DELTA-S_d-FLEXX) Ezek közös jellemzője, hogy a páraáteresztő képességük annak megfelelően változik, hogy a tető rétegrenden belül hol helyezkednek el. A belső, meleg oldalon párafékező, a külső, hideg oldalon pára áteresztő tulajdonsággal rendelkeznek. A fóliákat komplett rendszerként fejlesztették ki, olyan kiegészítő elemekkel, amelyek lehetővé teszik a fóliázást a kritikus csomóponti részeken is, ahol egyébként valamely szerkezeti elem átlyukasztaná a fóliát. Mint látjuk, egy ilyen viszonylag egyszerűbbnek tűnő munkát is érdemes előre megtervezni, az előkészítésbe szakértőt bevonni.

Share on Facebook

Címszavak: családi ház, terv, tetőtér beépítés

Kategória: Kivitelezés tudnivalói Utólagos tetőtéri fólia beépítések bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva