Tóth és Erdélyi építésziroda

Családi ház bővítés terve, tetőtér átalakítással

admin — Tue, 15 May 2012 17:31:30 +0000

Veresegyház zöldövezeti részén, kellemes kellemes környezetben áll ez a családi ház. Az oldalhatáron álló épület tetőtere jelenleg is beépített, de a költség takarékos, kedvezőtlen kialakítás miatt a kihasználható területe erősen korlátozott. Építtetők a tető teljes cseréjével jelentősen megnövelt tetőtéri hasznos alapterület kialakítását kérték. A tervezés során külön szempontként jelentkezett, hogy a használat során már kiderült, hogy a kivitelezés során több hibát is elkövettek. Az új szerkezetet ennek figyelembe vételével kellett kialakítani. A tervezés építész, statikus, és szakértői részét is mi végeztük, a kész terv alapján virtuális épület modell látványterv is készült.

Tervezés és engedélyeztetés éve: 2012

Beépített terület: 173 m²

Jelenlegi hasznos alapterület: 145 m²

Tervezett hasznos alapterület: 208 m²

[View with PicLens]

Share on Facebook

Hatszobás családi ház terve, Pilisvörösvár

admin — Fri, 02 Mar 2012 16:10:57 +0000

Családi házas környezetben üresen álló telekre terveztük ezt a hatszobás, kétszintes családi házat. Az épület tervezésekor fontos szempont volt, hogy kezdetben csak a földszint belső kialakításával is lakható legyen, az emeletet főleg a gyermekek felnövése után kívánják hasznosítani. A beépítési előírások miatt oldalhatáron állóan alakítottuk ki, de megfelelő méretű ingatlan esetén szabadon állóan is elhelyezhető. A nappali “amerikai konyhás” az étkezővel, konyhával egy térben lesz kialakítva. Az épület déli oldalán egy fedett kerti terasz kapcsolódik a nappalihoz.

Tervezés, és engedélyeztetés éve: 2012

beépített terület: 173 m²

lakás hasznos alapterülete: 182 m²

[View with PicLens]

Share on Facebook

Nedvesség nyomok a falakon

admin — Sun, 26 Feb 2012 13:02:39 +0000

A lakóépületekben, családi házakban a repedések, teherbírási problémák mellett a leggyakoribb hiba jelenség a nedvesség a belső felületeken. Általában a nedvesség három forrásból származhat:

valamilyen épület burkon kívüli nedvesség jut a szerkezetbe
épületen belüli pára lecsapódás (kondenzáció)
épületen belüli gépészeti rendszer hibája

Az épület burkon kívüli nedvesség eredete lehet csapadék, vagy talaj nedvesség. Családi házak esetében a nedvesség forrásként jellemző gépészeti rendszerek lehetnek: az ivóvíz, a szennyvíz csatorna, és a fűtés, esetleg a klíma.

Épület szerkezetek nedvesedése esetében is elmondhatjuk, hogy először a kiváltó okokat kell megszüntetni, csak utána érdemes a hatások kezelésével foglalkozni. Amíg a nedvesség forrását nem szüntettük meg, számítani kell az utánpótlásra, és ennek megfelelően a jelenség kiújulására, esetleg fokozódására.

Általában a gépészeti eredetű nedvességek okának beazonosítása egyszerűbb. Ha ismerjük a falban, aljzatban vezetett csövek helyét, esetleg a fűtési rendszeren folyamatos nyomás csökkenés tapasztalható, akkor jól beazonosítható az ilyen nedvesedések oka. A hiba pontos helyének megtalálása néha bonyolultabb, mert a vezeték mellett messzire el tud szivárogni a víz, esetleg a csempe burkolat mögött nem is látszik az eredeti probléma helye. Sajnos legtöbbször csak bontással, vagy speciális berendezéssel (pl kamerával) lehet a hiba helyét megtalálni.

Az épületen kívüli nedvesség forrása lehet csapadék, vagy talajnedvesség. A talajnedvességnél nem szabad megfeledkezni a kapilláris hatásról, ami azt jelenti, hogy a nedvesség a szerkezetekben, feltöltésekben a környező talajszint fölött akár méteres magasságig is fel tud szívódni. Az épületen belüli pára lecsapódás a régi épületeknél jellemzően a hőszigeteléssel, hőhidakkal kapcsolatos probléma, az új épületek esetében előfordul a megfelelő szellőztetés hiánya is. A pára lecsapódásának egy speciális esete, amikor a hibás fal rétegrend miatt a falszerkezeten belül jön létre kondenzáció, és ott csapódik le a pára. A pára lecsapódását egy előnytelenül kialakított szoba bútorozás is elő idézheti. Amikor egy homlokzati fal elé zárt szekrényt, szekrénysort állítanak, és nem biztosítják a levegő megfelelő mozgását, akkor ott a helyi hőmérséklet alacsonyabb lesz a helyiség léghőmérsékleténél, ezért szintén pára lecsapódást okozhat.

A tetőtér beépítéseknél előfordul, hogy a nem megfelelő rétegrend, vagy anyag használat miatt keletkezik pára lecsapódás, ami a beázással teljesen megegyező jelenséget eredményez. Találkoztam olyan esettel, amikor egy tetősík ablak nyithatóságát házilagosan minimálisra korlátozták. Ennek eredményeként a szellőztetés hosszabb ideig tartott, a pára lecsapódott a tok belső felületén, és megállt a tok vájataiban. A végeredmény az ablak alsó sarkaiban ténylegesen befolyó nedvesség volt.

Ezeknél a problémáknál gyakori, hogy egyértelműen azt sem tudjuk biztosan megállapítani, hogy a nedvesség kívülről, vagy belülről származik. A tulajdonosok általában először a talajnevességre, vagy a tetőnél beázásra gyanakszanak, de a helyzetet minden esetben a teljes környezet megvizsgálásával kell elemezni. Meg kell vizsgálni a nedvesség foltok helyét, hogy csak a külső falakon, vagy belsőkön is jelentkeznek problémák. A külső falaknál az is fontos, hogy mi van a fal külső oldalán. Annyi szempont jöhet szóba, hogy egy ilyen bejegyzésben mindent nem is tudunk leírni. Ilyen esetben sajnos csak azt tudom javasolni, hogy hívjanak tanácsadásra egy megfelelő felkészültségű szakembert, aki a hiba eredetének behatárolása után meg tudja határozni a szükséges feladatokat. Az is előfordulhat, hogy az első javaslat csak további vizsgálatokra, feltárásokra vonatkozik, mert másképp nem tudjuk szűkíteni a lehetőségeket.

Share on Facebook

Mennyezetfűtés álmennyezetben, hibásan szerelve

admin — Sat, 04 Feb 2012 09:25:24 +0000

Általunk tervezett családi ház építtetője már a tervezés elején megemlítette, hogy mindenképpen gipszkarton álmennyezetet akar, mivel nem bízik a vakolt mennyezet tökéletes sík kivitelezésében. Szintén építtetői elképzelés volt a geotermikus fűtés alkalmazása. A geotermikus rendszerek közös jellemzője az alacsony hőmérsékletű fűtőközeg. Ennek megfelelően gyakori a felület fűtés alkalmazása, vagyis a padló, fal és mennyezet fűtés valamely kombinációja.

A konkrét épületen a gépészeti számítások eredményeként az jött ki, hogy a szükséges fűtő, illetve hűtő felület biztosításához a mennyezetet is be kel csövezni, tehát az álmennyezetbe is kell csöveket szerelni. Erre a célra már többféle, kipróbált, minősített megoldást dolgoztak ki, de ezek viszonylag költségesek. Létezik például az álmennyezet bordázatához illeszkedő acéllemez tábla, illetve a gipszrostlap. Mindkettő úgy van kialakítva, hogy hosszanti, párhuzamos hornyok vannak benne, amikbe csak bele kell pattintani a fűtőrendszer csöveit.

A kivitelező a „drága” rendszerek helyett ajánlott egy „kipróbált”, és olcsóbb megoldást az építtetőnek, amit anyagi okokból el is fogadtak. Építtető ezt a kérdést csak a gépészekkel egyeztette. Kivitelezéskor kiderült, hogy a gépész kivitelező a következő elrendezést találta ki:

A mennyezeten elkészíti az álmennyezet tartóbordáit, 60 cm tengelytávolsággal
Erre a tartóbordázatra rögzít egy réteg 12 mm vastag gipszkartont, amibe előzőleg kézi felsőmaróval hornyokat mar
A kialakított horony rendszerbe bepattintja a fűtő / hűtő rendszer csöveit
Alulról egy újabb réteg 12 mm vastag gipszkartonnal zárja a rendszert.

A műszaki ellenőrzés során kiderült, hogy a kialakításnak a következő problémái vannak:

A gipszkarton gyártók a függőleges falburkolatoknál 60 cm körüli borda távolságot írnak elő, mennyezeten viszont az előírás 40 cm tengelytávra csökken!
A gipszkarton lapok merevsége addig biztosított, amíg mindkét felületükön a papír réteg sértetlen. Amikor a gipszkarton táblát darabolni kell, az egyik felületén a papír réteget megvágják, és egyszerűen ellentétes irányban megtörik a panelt. A horonymaróval nem csak a papír felületet, hanem a gipszréteg nagyobb részét is átvágták, mintegy 15 cm sűrűséggel. (Itt jegyzem meg, hogy hasonló módszerrel, csak sűrűbben bemarva, gyártanak olyan panelokat, amelyek cső felülették is görbíthetők) Ezzel természetesen a panelnak a hornyokra merőleges merevsége teljesen megszűnt.
Mindezek betetőzéseként „természetesen” a hornyokat a tartóbordákkal párhuzamosan alakították ki.
Az így kivitelezett álmennyezeti rendszerben a záró gipszkarton rétegnek, amire a gyártó is 40 cm bordatávolság mellett garantálja a saját súlyának megfelelő hordását, 60 cm bordatávolság mellett, a fölötte lévő réteg súlyát is el kellett bírnia. Mivel a terhelés a fesztáv négyzetével arányos, ennek a panelnak a terhelése 4,5 szerese a tervezettnek!

Ezek után természetesnek tekinthető, hogy az álmennyezet, amit az építtetőt tökéletes síknak remélt, a 60 centinként elhelyezett bordák között helyenként több mint 2 centit hajolt be.

Az eredmény azt igazolja, hogy ha bármely rendszerben egyedi kialakítást terveznek, akkor azt minden szempontból alaposan át kell gondolni. A rendszer minden eleme, és minden érintett szakma szempontjából meg kell vizsgálni! A speciális rendszer elemek alkalmazása általában magasabb költséggel jár, viszont a gyártónak garanciát kell vállalnia arra, hogy a kidolgozott rendszer minden szempontból alkalmas a feladat ellátására.

Share on Facebook

Hőszigetelési problémák a gyakorlatban

admin — Sun, 29 Jan 2012 17:52:35 +0000

Évekkel ezelőtt egy Budapest környéki városba hívtak tanácsadásra, végül három családi házról szakvéleményt készíteni. A helyszínen kiderült, hogy egy „munkanélküli” „kőműves” abból él, hogy minden évben épít egy családi házat a saját számára, és ha elkészült, eladja. A három épület egy utcában állt, a szemle idején a koruk egy, kettő, illetve három éves volt. Mindháromban elég sok hiba volt, de a hőszigetelési problémák mindegyikre jellemzőek voltak. A tapasztaltak alapján elmondható, hogy a kivitelezőjüknek volt valami kapcsolata az építőiparral, viszont a minőségnél fontosabb volt számára az alacsony költség. A három épületen jól megfigyelhető volt a az évek során egyre erőteljesebben jelentkező problémák.
A helyszínen tapasztaltak alapján elég jól meghatározható hőszigetelési problémákat lehetett feltételezni, viszont a pontos megismeréshez a jelenlegi tulajdonosok hozzájárulásával feltárásokat kellett készíteni. Az egyik jellemző hiba a koszorúk, áthidalók hőszigetelése volt, ráadásul a három épületen három különböző módon alakították ki.
Egy épületen élére állított kisméretű téglából készítettek bennmaradó zsaluzatot. Ez elterjedt, de szabálytalan, és elégtelen megoldás, amelynek előzményeiről a koszorúk hőszigetelése című bejegyzésben már szóltunk.
Egy épületen a koszorút a téglafal síkjánál ~ 2-3 centivel beljebb zsaluzták, és kizsaluzás után a különbséget perlites hőszigetelő vakolattal töltötték ki. Hőtechnikailag ez sem biztosítja a megfelelő értéket, bár a kisméretű téglánál kismértékben jobb.
A végére hagytam a legmeglepőbb változatot. Itt az előzőhöz hasonlóan szintén keskenyebbre zsaluzták, és betonozták a koszorút, de a „hőszigetelést” egészen egyedi módon alakították ki. Mindenki ismeri a különböző új készülékek vásárlásakor a készüléket a dobozban rögzítő formahabosított polisztirol elemeket. A feltárás alapján ilyen polisztirol elemek törtek apró darabokra, és ezt a törmeléket keverték a habarcsba, amivel kitöltötték a koszorú előtti réteget.
Ezek a hibák okozzák azt a jelenséget, amikor a homlokzati falak mellett, a mennyezeti sarokban, illetve a nyílások fölötti áthidalóknál egyszerűbb esetben csak gyorsabban szürkül a festés, de súlyosabb esetben megjelenik a penész is. A gyenge hőszigetelés miatt hőhíd alakul ki, ennek következtében a fal felületi hőmérséklete alacsonyabb lesz, és itt fog lecsapódni a levegő páratartalma.
A másik jellemző hiba a padlás hőszigetelése volt. A lakások földszintesek voltak, vasbeton födémmel, beépítetlen padlással. Mivel ez a fűtött, és a fűtetlen tér közötti határoló felület, természetesen ezt is megfelelően hőszigetelni szükséges. Itt a jellemző kialakítás a 4 cm polisztirol lemez,. és rajta aljzatbeton volt. Az épület még a hőszigetelés előírások 2005 évi szigorítása előtt épült, de már akkor is jóval vastagabb hőszigetelést kellett volna beépíteni. Egy rövid számítás alapján, -15°C külső hőmérsékletet feltételezve, ez 100 m2 felületű födémen, a vékonyabb hőszigetelés miatt óránként ~ 2kW a többlet hőveszteség. Ez egy átlagos elektromos radiátor folyamatos, teljes teljesítményen történő üzemeltetésének megfelelő hőmennyiség. Ezt a fűtés teljesítményt kell a téli időszakban többletként biztosítani, illetve a gyengébb hőszigetelés miatt nyáron is magasabb a felmelegedés.
Ezeket a spórolós kivitelezésből eredő hibákat új, vagy frissen festett lakás esetében ránézéssel nem lehet felderíteni. Ahhoz képest, hogy kivitelezés közben viszonylag alacsony megtakarítást eredményeznek, a későbbi károk, illetve a kiküszöbölésük költségei elég magasak. A kockázat csökkentésének talán egyetlen módja, ha kész házat, lakást csak megbízható, referenciával rendelkező beruházótól, kivitelezőtől vásárolnak. Érdemes utána nézni a korábbi értékesítésekkel kapcsolatos tapasztalatoknak, illetve az esetleges garanciális problémákkal kapcsolatos hozzáállásnak. Ha egy ilyen problémás épületet vásárolnak, és az eladó a garanciális javításra sem hajlandó, akkor a későbbiekben már jó eséllyel csak a jogi út marad, vagy a javítás saját költségen.
A padlás hőszigetelését viszonylag egyszerűen lehet javítani, utólag a felszínen elhelyezett hőszigetelő lemezekkel, a homlokzat viszont problémásabb. Ott azt szoktam javasolni, hogy a koszorú, és az áthidalók előtt polisztirol szigetelő lemezből kialakított díszítő sávokat lehet elhelyezni.

Share on Facebook

Egy monolit vasbeton födém tapasztalatai

admin — Mon, 16 Jan 2012 20:35:26 +0000

Egyik tervezésünknél az építtető egy új melléképületet épített. Az épületet autó szerelő műhelynek szánta, és tervezés során azt is megbeszéltük, hogy a monolit vasbeton födémre függesztené a csörlőt, amivel a szerelés során a motorokat kiemeli. Ezen túlmenően a nem hivatalos tervek között szerepelt, hogy az ingatlanon álló családi ház felújítása idejére a család ideiglenesen ennek a melléképületnek a tetőterébe költözik. Az engedélyezési eljárás sikeresen lezajlott, a jogerős engedély után további terveket, támogatást nem igényeltek.
Néhány hónap elteltével egészen más ügyben kerestem az építtetőt, de közel három hétig nem tudtam elérni, amikor egy este teljesen véletlenül sikerült találkoznunk. Ő boldogan mesélte, hogy az épület monolit vasbeton födémjét „holnap fogja személyesen kizsaluzni”. Egy kis beszélgetés közben kiderült, hogy „nagyon jó erdélyi brigádot” sikerült találnia, akik „nagyon szépen dolgoznak”. A monolit födémet „jó erősen bevasalták”, „olyan készen kapható vashálót” tettek bele. Itt kezdett a szerkezet gyanússá válni. Az építőanyag telepeken kapható átlagos hegesztett háló a konkrét födémnél a szükséges betonacél méretnek talán a 25 százalékát fedezi. ezek után megvizsgáltam a födémet. Az épület ~ 6 méter szerkezeti fesztávval készült. Erre a fesztávra a szükséges födémvastagság (ami az engedélyezési terven szerepelt is!) 22-25 cm. Ezzel szemben a kőművesek a koszorú zsaluzatot egy sor futón élére állított kisméretű téglából készítették. Ez 12 cm födémvastagságot jelent, viszont a beton felületét jobban megvizsgálva enyhén teknősnek látszott, a közepe felé 3-4 centimétert vékonyodott. Így a födém szerkezeti vastagsága középen már jóval 10 cm alatt volt. A helyszín megvizsgálása után felhívtam a figyelmét, hogy ez a szerkezet olyan veszélyes, hogy a kizsaluzását semmiképp ne vállalja, ezt az zsaluzza ki, aki építette.
Az eredmény: kizsaluzáskor a 6 méter fesztávú födém a saját súlya alatt negyed óra alatt közel fél métert hajlott le!
A szerkezetet természetesen el kellett bontani. A bontásnál külön nehézséget jelentett, hogy ha a födémet egyszerre szakítják le, akkor a falat is bontani kell, az óvatos bontásnál viszont egy bizonytalan, gyenge födémen kellett dolgozni.
Sok esetben bírálják az építőipari tevékenységre vonatkozó különböző rendeleteket, de ebben az esetben beigazolódott, hogy teljesen megalapozott az az előírás, hogy minden monolit szerkezethez kötelező a kiviteli terv (vasalási terv) készítése. A vasalási tervben a statikus tervező meghatározza az alkalmazandó betonacél minőségét, méretét, sűrűségét, elhelyezkedését, formáját, valamint a beton minőségét, és a szerkezet méreteit, és esetleges különleges előírásokat. A zsaluzás, és a vasalat elkészülte után ellenőriztetni kell a statikus tervezővel, vagy legalább a műszaki ellenőrrel a vasalatot, és csak az írásos jóváhagyás után szabad elkezdeni a betonozást!

Share on Facebook

Nyílászárók nyitásiránya

admin — Fri, 13 Jan 2012 10:46:51 +0000

Gyakran előfordul, hogy a tulajdonos számára meglepetést jelent, hogy léteznek különböző nyitásirányú ajtók. Ennek jelentőségét akkor lehet átérezni, ha elképzeljük a lenti alaprajzon lévő két szoba ajtóit. A különbség csak az ajtók nyitásiránya, de a belépő számára teljesen eltérő térélményt jelentenek. Az sem közömbös, hogy mennyire lesz kényelmes a használatuk.

A belső ajtónál szabadon választhatjuk meg, hogy a megvásárolt ajtót a fal melyik oldala irányába kívánjuk nyitni, de egy bejárati, vagy teraszajtó esetében erre nincs lehetőségünk. A rajzon látható kétféle nyitásirány pedig nem valósítható meg egyazon ajtóval, ezért a vásárláskor a kívánt nyitásiránynak megfelelő darabot kell beszerezni.
Az évek során a nyitásirányt különböző megfogalmazások szerint határozták meg, bár a tényleges jelentése nem változott. Volt olyan megfogalmazás, hogy az alapján határozták meg, hogy melyik oldalon van a kilincs, ha benyitok az ajtón, és volt olyan is, hogy ha beállok a nyílásba, és a zsanérok felé nézek, akkor a falnak melyik oldalára nyílik az ajtólap. Számomra a legszimpatikusabb a legtömörebb megfogalmazás: a nyitásirányt az alapján határozzuk meg, hogy melyik oldalon látjuk a zsanért. Ez a rövid meghatározás magában hordja a feltételt is – a falnak azon az oldalán kell állnom ahol a zsanér van.

A nyílászárók beszerzése előtt tehát nem csak a méretet, hanem a nyitás irányát is tisztázni kell. Fontos tudni, hogy kétszárnyú ajtók, ablakok esetében is értelmezhető, és nem elhanyagolható a nyitásirány. A kétszárnyú nyílászáró nyitásirányát a kilincses szárny nyitásiránya szerint határozzuk meg.

Share on Facebook

IKSZT épület terve, Bénye

admin — Thu, 29 Dec 2011 14:00:51 +0000

Bénye község Önkormányzata a Magyarország Vidékfejlesztési Program támogatásával építi az IKSZT (Integrált Közösségi Szolgáltató Tér) épületét. A jogerős építési engedély után mi készítettük az épület építész, és statikai kiviteli terveit, valamint látványtervét. A megvalósítását műszaki ellenőrként felügyeljük.

kiviteli tervek készítése: 2011

kivitelezés: 2011-2012

[View with PicLens]

Share on Facebook

Családi ház bővítés terve, Budapest XXIII

admin — Sun, 18 Dec 2011 11:32:58 +0000

Budapest XXIII. kerületében, nagyon kedvezőtlen adottságú, ikresen álló családi ház bővítéséhez készítettük a tervet. A feladatot nehezítette a nagyon keskeny telek, valamint a melléképületek elhelyezkedése. A tervezés során a földszinti alapterület kismértékű növelésével, és a belső elrendezés ésszerűsítésével tettük az épületet sokkal komfortosabbá, és kialakítottunk egy teljesen új, tetőteret, háló helyiségekkel. Az épület kivitelezését felelős műszaki vezetőként felügyeltük.

Tervezés, és engedélyeztetés éve: 2010

Kivitelezés éve: 2011

Beépített terület: 117,3 m²

Hasznos alapterület: 143,5 m²

[View with PicLens]

Share on Facebook

Építési törmelék a födémben

admin — Sat, 03 Dec 2011 11:22:55 +0000

Egy régi kedves ismerős házvásárlása kapcsán találkoztam a következő esettel. Sajnos egyeztetési problémák miatt lemaradtam a vásárlás előtti szemléről, az eset még a mobil telefon korszak előtt történt. Megvásárolták a családi házat, ami egy pince, földszint + tetőteres, ~15 évvel korábban épült épület volt. Egy év elteltével hívtak, hogy van a lakásban egy repedés, amit már több alkalommal kijavítottak, de mindig újra előjön.

A helyszíni szemlén a főfalak helyzetéből, és a mennyezeten látható párhuzamos hajszálrepedések távolságából, irányából megállapítható volt, hogy az épület födémjei 6,60 méter fesztávolságú előregyártott gerendás szerkezetek. A problémás fal egy 10 cm vastagságú válaszfal a lakás közepén, a födém gerendáira merőlegesen. A rendszeresen kiújuló repedés vízszintesen a mennyezet alatt 10-15 cm távolságra, teljesen egyenesen látszott. Mivel a kérdéses fal egy válaszfal volt, tehát teherhordó szerepe nem volt, és alatta egy teljesen nyitott üres pincét láttam, a repedés helye, és folyamatos kiújulása valami olyan jelenségre utalta, amitől a födém lassan, de folyamatosan hajlik egyre lejjebb, a a legfelső, vágott magasságú sor a felső födémre tapadt. A probléma pontos meghatározásához pontosan meg kellett állapítani a födém szerkezetét, és a pontos rétegrendet. Ennek egyetlen módja a feltárás. A válaszfal egyik oldalán a nappali, a másikon a konyha volt. Egyikben sem szívderítő a feltárás lehetősége, de a tulajdonos megértette, hogy nincs más lehetőség. A konyhát választottuk, mivel annak kisebb a területe, könnyebb takarítani, és a feltárás után lapburkolaton jobbak a lehetőségek a darabonkénti javításhoz. Felbontottam a burkolatot, és kiderült, hogy a födém „E” gerendás szerkezet, gyári vasbeton tálcákkal, salakfeltöltéssel. Az „E” gerenda méretrendjében a 6,60 méter a maximális falköz, már ritkán használt méret, és 5,40 méter falköz mérettől gerenda kettőzés szükséges. Ennek megfelelően a födém szabályos kialakítása a következőképpen nézne ki:

Minden esetben 2-2 gerenda kerül egymás mellé, majd 60 cm tengelytávolságú közzel egy vasbeton tálca. Ezen a szerkezeten salakfeltöltés készül, tetején aljzat betonnal, azon a helyiségek burkolata. A valóság ettől egy „kicsit” eltért. Az első eltérés az volt, hogy nem kettőzték a gerendákat. Ezzel a spórolással a 2 db gerenda/ 74 cm sűrűség helyett 1db gerenda / 60 cm sűrűséget alakítottak ki. Ez önmagában az egy gerendára eső teher ~62 százalékkal megnövekedését eredményezte! Ezzel azonban még nem ért véget a kivitelező „spórolása”. A salakfeltöltés az előírásnak megfelelően elkészült, viszont ezzel már a szerkezet építésen túljutottak, és az épület körül ott volt egy halom építési törmelék, röviden sitt. Ezt egyszerűen az aljzatbeton készítése előtt elterítették a földszinti födémen ~ 15 cm vastagságban. A 80 m² alapterületű lakásban ez 12 m3 anyagot jelent, amit nem szállítottak el. A födém szempontjából viszont 200 kg/m² felesleges többletterhet képvisel, ami önmagában meghaladta az akkor a födémekre előírt méretezési hasznos terhelést.

A statikai számításokat figyelembe véve nem volt más lehetőség, mint a pincében készíteni egy szerkezeti megerősítést acél pillérekkel, és gerendákkal. Szerencse, hogy a pincében volt elegendő hely, és az új szerkezetek nem zavarták a használatot.

Egy másik épületen ismeretlen okból, talán az elhibázott lépcső méretezés miatt a teljes szint födémjére egy réteg 10 cm vastag válaszfallapot terítettek az aljzatbeton alá. Utólag néha megállapíthatatlanok az indítékok, de ez nem annyira fontos. A lényeg, hogy itt is 100 kg nagyságrendű felesleges holtterhet hordtak fel a födém minden egyes négyzetméterére. Szerencsére ez a padlásfödém volt, amire csak tervezték a tetőtér beépítést, a teljes megvalósítás elmaradt.

Napjainkban már ritka a födém feltöltés alkalmazása, de speciális esetekben néha előfordul. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a feltöltés a tervezett anyaggal történjen. Ha belegondolunk abba, hogy egy perlitbeton feltöltés 400-500 kg/m³, ezzel szemben az építési törmelék akár 1500-2000 kg/m³, akkor érthető, hogy ennek a szabálytalan helyettesítése is könnyen eredményezhet 100-150 kg/m² olyan terhelést amivel a statikus terv készítésekor nem számolt a tervező.

Sokszor felejtik el az emberek, hogy minden szerkezetnek van egy méretezési teherbírása. Azt könnyen megértik, hogy egy 1 tonna teherbírásra méretezett kisteherautó platójára akkor sem érdemes feltenni egy 2 tonnás betontömböt, ha az ráfér, de egy födémszerkezetnél már nehezebben veszik tudomásul a korlátozásokat. A felsorolt példák a kivitelezés közben elkövetett extrém hibákat mutattak be, de van sokkal hétköznapibb vonatkozása is. Egy kicsit nagyobb cserépkályha, vagy épített kandalló súlya 0,5-1 tonna, és ez viszonylag kis felületen koncentráltan terheli a födémet. Előtte minden esetben kérjük ki egy statikus véleményét, illetve készíttessünk statikus tervet a födém szükség szerinti megerősítésére. A történet végén a rossz hír, hogy ha egy födém az elmondott módon van túlterhelve, de nem szakad le, annak jeleit nagyon könnyű egy festéssel rövid időre eltüntetni. Ebben az esetben szemrevételezéssel minimális az esély arra, hogy akár egy szakember is észrevegye.

Share on Facebook