nov 11
20
Egy újonnan épített családi ház egy év használat után tartandó garanciális bejárása előtt kérték a műszaki ellenőri véleményemet. Az épülettel korábban semmi kapcsolatunk nem volt. Több panasz mellett az egyik probléma az volt, hogy egy ablaktalan, belső terű fürdőben nagyon dohos szag van.
A helyiség átvizsgálásakor kiderült, hogy a mennyezeten van egy szellőző. Ezek után a beépítetlen padlásteret vizsgáltam meg, és ott érdekes „szerkezetet” találtam. A szellőző vezetéket Ø 110 PVC csőből építették, a függőlegesen induló vezetékbe a födém fölött kevéssel egy 90°-os könyököt építettek, ami vízszintes csőben folytatódott. Hosszára már nem emlékszem, de legalább 1,0 méter, ennek végén ismét egy 90°-os könyök, ami ismét függőleges irányba fordította a rendszert. Hogy ennek az elhúzásnak mi lehetett az oka azt biztosan nem lehet tudni, talán nem akarták hogy por hulljon a padlásról, vagy nem akarták, hogy alulról látszódjon, hogy csak a padlásra megy a cső, mindenesetre a csövek sehol nem voltak alátámasztva.
Ha jobban átgondoljuk ezzel a 2-3 méternyi kis csőszakasz kivitelezésével hibák sokaságát követték el:
- A szellőző vezetéket minden esetben a szabadba kell kivezetni. Ha a szellőző csak a padlásra van vezetve, nem lesz megfelelő a szellőzés, és a padlásnak sem tesz jót. A modern cserepek egyre jobban légzáróak (bár ez nem feladatuk!), ezáltal csökken a légmozgás a padláson, előbb utóbb bebüdösödik.
- Téli időben a lakásból, különösen a fürdőből felszálló meleg, páratelt levegő lecsapódik a faszerkezeten, ami nem kívánatos folyamatok beindulását eredményezheti. Ennek jelentőségét fokozhatja, ha még a faanyagvédelmet is elspórolják.
- A csövek nem voltak hőszigetelve, így felvették a padláson, a környezetükben lévő hőmérsékletet. Ez a nem elhanyagolható csőhosszal együtt azt eredményezte, hogy téli időszakban a felszálló meleg levegő hirtelen lehűlt, és leadta a páratartalmát, ami a cső belső felületén csapódott ki. A jelenség ismerős lehet a hidegből a meleg helyiségbe lépő szemüvegen lecsapódó páráról, vagy a nyári időszakban a klímák kültéri egységeiből csöpögő kondenzátumról.
- A „rendszert” spórolás, vagy egyszerűen csak „minek az” hozzáállás miatt nem támasztották alá. Emiatt az egyszerű gumi gyűrűkkel toldott cső már a saját súlya alatt is kismértékben lehajlott. Ez a lehajlás egy átmeneti pozitív hatást is hozott, a cső belsejében lecsapódott kondenzátum nem folyt vissza a fürdőbe, nem „esett az eső” a szellőzőből.
- Az említett jelenségek egy önmagát fokozó folyamatot indítottak el, ami a cső egyre növekvő lehajlását eredményezte. A végeredmény egy akkora lehajlás, és víz mennyiség, ami szabályos bűzelzáró kialakulásához vezetett.
Az összehasonlítás érdekében a kialakult állapot alá egy wc csésze vázlatos metszetrajzát is ide illesztem